A szociológusok és a pszichológusok a magányt a modern társadalom problémájának tekintik. Paradox módon a nyílt számítógépes kommunikáció korszakában az emberek egyre inkább megtagadják a kommunikációt és az egymással való kölcsönhatást, elszigetelve és távolodva a társadalomtól. Sőt, választásukat a teljes belső szabadság, a társadalomtól való függetlenség, a társadalmi sztereotípiák és az általánosan elfogadott szabványok vágyával magyarázzák. Mi a különbség a magány és a szabadság között? Lehet-e egy magányos ember szabadnak tekinteni és fordítva?
A fogalmak meghatározása
A magány és a szabadság nem azonos fogalmak. Mindegyik a személyiség különleges állapotát jelöli, amely számos külső és belső tényező hatására alakul ki.
Tehát definíció szerint a „szabadság” által szokásos megérteni az egyén állapotát, amelyben tettei az oka. Egyszerű szavakkal: egy szabad ember cselekedete önálló döntésének a saját motívumai, alapelvei, érzései, személyes tapasztalata alapján alapul. A szabad ember cselekedetei nem külső tényezők (természetes, társadalmi, interperszonális) befolyásán merülnek fel.
Viszont a "magány" kifejezés az egyén társadalmi kapcsolatának hiányára utal, az egész társadalommal való testi és szellemi kapcsolatának elvesztésére. A pszichológusok megkülönböztetik a pozitív és a negatív magányt - az állapotokat, amelyek külső vagy belső tényezők hatására alakulnak ki. A pozitív magány (magány) olyan állapot, amelybe az ember önként vágyál bizonyos belső tényezők hatására (például érzelmi vagy fizikai fáradtság miatt).A negatív magány (elszigeteltség) olyan állapot, amelyben az egyén és a társadalom interakciója teljesen elveszik külső tényezők befolyása alatt: természetes, társadalmi.
Figyelemre méltó, hogy egy ember fizikai elszigeteltsége nem mindig jelenti magányát.
Mi a különbség?
A „szabadság” fogalma azon állításon alapul, hogy mindenki szabadon gondolkodik, döntéseiben és cselekedeteiben. viszont ez nem azt jelenti, hogy valaki megtehet, amit akar, megsérti vagy korlátozza a társadalom más képviselőinek jogait. A szabadság és az megengedhetőség alapvetően különböző fogalmak, amelyeket meg kell különböztetni egymástól.
Tehát egy szabad ember döntéseket hoz és cselekszik, nemcsak a saját motívumai, hanem a társadalmi normák alapján is, anélkül, hogy túllépne az egyetemes értékek, erkölcsi és erkölcsi alapelvek határain. Az engedékenység viszont azt a személyiségi állapotot jelöli, amelyben tettei gyakran ellentétesek az egyetemes emberi értékek, az erkölcsi és a jogi normák rendszerével.
A „szabadság” és a „magány” fogalmainak meghatározása alapján logikus következtetésre lehet jutni, hogy a szabad ember egyedül lehet és fordítva. Mindkét feltétel képes kombinálni egymást egy független személyiség példáján.
A szakértők felhívják a figyelmet a magány pszichológiai összetevőjének fontosságára, amely miatt ez az állapot negatív és pozitív is lehet. Az ember önkéntes önszigetelési vágyát a személyes értékrendje, a világkép, az önértékelés, az egzisztenciális keresés (az élet értelmének kutatása) határozhatja meg. Szabad személyként az ember önállóan dönt az ön elszigeteltségéről, és személyes motívumok alapján jár el.
Figyelemre méltó egy furcsa jelenség, amelyet „magány a tömegben” hívnak. A szociológusok és a pszichológusok ezt összekapcsolják a számítógépes technológia intenzív fejlesztésével, amely drámai módon kibővítette az emberi kommunikációs és társadalmi interakciók lehetőségeit. A távoli kommunikációra szolgáló szociális hálózatok, azonnali üzenetküldők és számítógépes programok megjelenése teljesen váratlan hatást váltott ki a társadalomra, ellentétben a vártakkal.
A társadalmi kapcsolatok kiépítésének aktív vágya helyett az emberek tudatosan korlátozták magukat a kommunikációban, elkerülve a társadalom más képviselőivel való interakciót. A pszichológusok ezt a jelenséget az információ túltelítettségéhez társítják, amelyet a tudományos közösségben "információs fáradtság szindrómának" hívnak.
A pszichológusok a magányérzetet gyakran társítják a depresszió kialakulásához, amely érzelmi, túlérzékeny természetű. Ebben az esetben a magány érzését a társadalommal való szellemi kapcsolat elvesztése („senki sem ért meg”), a javasolt normák és szabályok tagadását és elutasítását („ez nem számomra”, „ez idegen számomra”) kíséri. Ebben az esetben azonban az ember nem szünteti meg szabadságát, saját meggyőződésének és elveinek keretein belül cselekszik. A társadalom tudatos eltávolítása az ember által hozott döntések eredménye.
A szabadság és a magány megkülönböztetésére a pszichológusok javasolják, hogy hallgassa meg saját érzéseit.
A szakirodalomban a magányt szinte mindig negatívan értelmezik. A mély magány érzését tapasztaló személy a negatív érzelmekben rejlik: apátia, neheztelés, harag, agresszió, depresszió, mentális fájdalom, frusztráció, irigység. A pszichológusok viszont a pozitív érzelmeket a szabadság érzésével társítják: a könnyedség, a szárnyalás, a függetlenség érzése, a mentális erő növekedése, a szárnyak érzése.
Személyes választás
Filozófiai szempontból mindenki egyszerre szabad és magányos. Ismert, hogy a társadalom minden képviselője belép e világba, és egyedül hagyja.E tény megértése lehetővé teszi, hogy semleges (logikus és helyes) hozzáállást alakítsunk ki a magányhoz, mint a személy természetes állapotához.
A pszichológusok fontosnak tartják, hogy maga a magány érzékelje a magányt. A pozitív emberek ezt a feltételt a személyes növekedéshez, a testi és a szellemi fejlődéshez használják. A magányosság gyakran kifejeződik a kreativitásban: költészet, zene, festészet, szobrászat. Ebben az állapotban úgy tűnik, hogy egy ember levágja magától a társadalomból származó szükségtelen információ áramlását.
A felszabadult információs helyet és időt egy pozitív gondolkodású személy használja fel önfejlesztésre, saját lehetőségeinek, rejtett erőforrásainak és lehetőségeinek feltárására.
Az emberi szabadság az a képesség, hogy önálló döntéseket hozhasson, és útmutatást adjon a további tevékenységekhez. Minden ember szabadon döntéseiben és cselekedeteiben, és egy külső erő sem tudja korlátozni ezt a szabadságot (természetesen, ha az emberi cselekedetek nem ellentétesek az általánosan elfogadott értékekkel és a jogi normákkal). Az ember szabadsága abban is nyilvánul meg, hogy joga van önállóan megbecsülni jelenlegi állapotát.
Magány vagy szabadság - minden józan és önellátó ember saját maga választja meg és dönti el saját érzései, értékrendje, hiedelmei és alapelvei alapján.
